A Szegedi Városképvédő és Hagyományőrző Egyesület a szegedi paprikakultúráról szóló könyv készítésére kérte fel Molnár Anitát, a Paprika Molnár Kft. résztulajdonosát és ügyvezetőjét. Közel hatvan éve, 1962-ben jelent meg Bálint Sándornak, a „legszögedibb szögedinek”, az egyetem néprajzi tanszéke alapítójának tollából A szegedi paprika című monográfia. Így aktuálissá vált egy újabb munka, már csak azért, mert a hatvanas évek föllendüléséről és a rendszerváltás hatásairól is szólni kell.
A bölcsész végzettségű Molnár Anita azzal hívta fel az egyesület figyelmét, hogy több értékes dolgozatot tett közzé a cége honlapján, a röszkei telepen nagyon szép szakmatörténeti múzeumot hívott életre, és néhány éve bevallotta a helyi napilap újságírójának, hogy könyvet szeretne írni a témáról. Az egyesület (elnöke Dobrotka Pál, a Nemzeti Értékek Könyvkiadó kiadóvezetője), valamint a Molnár családdal ismerősi kapcsolatban lévő kiadói főszerkesztő (Dlusztus Imre) közösen emlékeztették Anitát a tervére.
Azután házon belül Dobrotka Pál azzal kereste meg Dlusztus Imrét, hogy szerkessze meg a könyvet. Azon sem lepődhetünk meg, hogy Borbély Péter személyében a kiadótól kért kölcsön grafikust az egyesület.
A munka elkezdődött.