Magyar cukrászdák és kávéházak

„A cukrászdában főként sü­teményeket és likőröket fogyasztot­tak. Uzsonnát nem szolgáltak fel. Kuglernél megkísérelték, de alig fo­gyott. A teasüteményt papírzacskó­ba mérték lapáttal. Papírtálcát még nem nagyon ismertek, mert az csak a 80-as években honosodott meg, amikor külföldről importálták. Ha­zánkban Pardavy József könyvkötő buda-pesti műhelyében készítette az első falemez-papírtálcákat és tá­nyérkákat, mégpedig hatféle alak­ban. Külön megrendelésre azonban tetszés szerinti méretben is gyártot­ta azokat, s kívánatra a felhasználó cégét domború betűkkel beleprésel­te.” Ezt a Magyarországi Czukrászok Szakközlönye 1892. évi 3. számából tudhatjuk meg.

A magyar cukrászipar ek­korra már a világ élmezőnyébe tar­tozott az osztrák és a francia kon­kurenciával egyetemben. Sajátos és örvendetes módon, míg Trianon és a második világháború után be­rendezkedő igénytelenség számos szakmát tönkretett hazánkban, a cukrászatunk példát mutat és zsi­nórmértéket húz a nagyvilágnak. Köszönhető ez annak a több száz hivatását rajongva szerető, folyama­tosan tanulni vágyó, a fejlesztéseket finanszírozó, az újat a hagyomá­nyossal harmóniába hozó cukrász mesternek, családjuknak, munka­társaiknak, akik életben tartják ezt a nemzeti kincset.

Könyvünk a cukrászipar históriáját, e szép szakma kul­túrtörténeti összefüggéseit úgy mutatja be, hogy megismerteti az olvasót Magyarország legkiválóbb cukrászaival. S mert hazánkban nehéz elképzelni kávéházat édes­ség, aprósütemény, sok esetben torta nélkül, ajtót nyitunk erre a világra is.