Mindennapi kenyerünk

„Ha Ön idősebb, a hetvenes évek előtt született generációhoz tartozik, még emlékezhet arra, hogy nehéz időkben sorba kellett állni a kenyérért. Aztán jött egy békésebb, szürkébb, de kiszámíthatóbb korszak, amikor évekig kellett várni egy autóra, de a boltokban mindig volt kenyér. Többnyire a sütőipari vállalat kétkilós veknijével találkozhattunk, de itt-ott megjelentek a rozskenyerek is. Körülbelül ennyi volt a kínálat.

A rendszerváltáskor már többféle kenyér és péksütemény szélesítette a választékot. Jellemző specialitás volt ugyanakkor, hogy a masszívan terjedő hiper- és szupermarketek pénztárától legtávolabbi pontján megjelentek az egész nagy teret betöltő, modern sütők. Ez volt a csábítás és az elcsábulás korszaka.

Mára a nagyobb városok központjában szinte minden utcára jut egy takaros és illatos pékség olykor ötvennél is több fajta termékkel, mintha Franciaországban járnánk. Zavarba is hozzák a vásárlót a méret, a forma, a kiőröltség, a gabonafélék, a töltelék és magvak szerinti különbözőségek…

…Kötetünkből megismerheti a magyar kenyér történetét, bemutatunk néhányat legjobb, legismertebb, legkreatívabb pékmesterek, pékségek és pékáru-láncok közül. Sok szép illusztrációval, művészi fotóval teljes képet adunk az alapanyagokról, a gyártási technológiákról, a termékekről és azokról az emberekről, akik ezt a csudát művelik. Történetek a magyar kenyérről és a szakma mestereiről.”