NYIBA verses könyv

9 900 Ft

Követ a vénség nem akar lemaradni, furcsa tréfát űz velem az élet. Az igazságot hazugságon fogtam.
Szüleim a szereteten keresztül mindenre megtanítottak, szülőföldem, Kenyeri örökségét a lelkembe égették.
Megcsókolom a földet, ahol őseim éltek.
 
Anyám és Apám időben felismerte a különcségemben rejlő eredetiségem. Saját titkosírásommal gyermekként kezdtem a versírást. A legnagyobbak szellemi tüzéből kikapartam a szikrát. Maximalista, ellentmondást nem tűrő személyiségem minden közegben megosztó.
 
Örök  lázadásomat a letisztult, lenyugvó érzelmeimbe folytom. Az éjszakai csöndben kutakodó magányomra ráborul a költészetem imádsága. Gondolataim szentélyében magamhoz ölelem az emberi gyengeséget.
 
Isten mögött menetelek, nem szégyellem, hogy van lelkem. Lassan sietek, gondjaimat cipelve megszerettem esendőségemben a végtelen szellemiséget. Az élet nem felejt!
 
Művészetem élve boncol, öniróniám gúnykacajával elevent nyesek! Mélyre ástam magamban, s amit felhoztam, a jellemem kiteríti nektek! Vesztesként ülök a szobámban, fogságba ejtett a múltam. Lassan elfelejt a világ, de mindenhonnét kinövök, mert vesztesekre nincs szükség a Földön. Nem baj, ha nem engem kerestetek, belétek égtem!
 
Építem lelketekben a szobromat.